Könnyíteni ér!

Olyan szigorúak tudunk lenni önmagunkkal. Belekezdünk valamibe és máris a legmesteribb szinten szeretnénk űzni. Elkezdünk egy új munkát és a második nap már az egész céget szeretnénk megváltani. Elkezdünk futni és rögtön a maraton a cél. Nem hagyunk időt a folyamatnak.
A saját bőrömön is tapasztalom ennek az előnyeit és hátrányait. Sokszor előrevisz, hiszen hatalmas motivációt ad, másszor viszont önostorozásba csap a dolog.
Türelem és figyelem a kulcsa a fejlődésnek.

Az óráimon sokszor tapasztalom, hogy csillogó szemmel, izgatottan állnak a matracra a kezdő gyakorlók. Imádom, amikor óra végén úgy mentek el, hogy feltöltődtetek és érzitek a fejlődést, még több energiát kaptok a rendszeres gyakorláshoz. Viszont amikor azt látom, hogy egy nehezebb koncentrációs gyakorlat vagy ászana eredménye a frusztráció vagy épp az önmarcangolás, azt érzem, érdemes a variációk, módosítások, könnyítések témáját jobban körbejárni.

Miért is kell néha könnyíteni?
Nem minden napod ugyanolyan, ami a jógaórákon szuperül tükröződik. Az egyensúlyi ászana, amit tegnap még tökéletesen kiviteleztél és hosszasan kitartottál, ma lehet, hogy nem fog összejönni.
A lelkiállapot, a fáradtság, leterheltség megmutatkozik a mozdulataidon. El kell fogadni, hogy a dolgok változnak. Türelemmel kell gyakorolni és figyelni a jeleket, ha már valami nem esik jól, könnyíteni.

Nemrég egy elég intenzív ínszalag gyulladással küzdöttem meg. A futós korszakom alatt sajnos sokszor volt hasonló gyulladásom, aztán a jóga (mint mindig) mentett meg és évek óta elő sem jött. Tudatos, „befeléfigyelős” minden egyes gyakorlásom, ezért nem igazán fordul elő sportsérülés.
Viszont a lelkiállapot itt is be tud kavarni. Volt egy húzósabb időszakom, amikor a munka-magánéleti nehézségek mellett olyan napjaim voltak, hogy szinte semmi idő nem jutott önmagamra. Az az értékes önidő, amit minden nap beiktatok, már több napja elmaradt. Éreztem, hogy ha nem állok le, ebből baj lesz. Hát lett is: egy apró mozdulat, egy lépés elég volt, hogy olyan sérülést szerezzek, ami miatt több napig korlátozva lettem a mozgásban- úgy tűnik, kaptam egy kis segítséget, hogy leálljak.

A gyakorlásaim során elkezdtem újraépíteni a mozgásom, alkalmazom a könnyítéseket, használom a párnákat, takarókat, téglákat. Elfogadom, hogy ez is a fejlődést szolgálja!

Szeretném, ha ezt Ti megelőznétek és kezdőként, haladóként egyaránt figyelnétek a jelekre, használnátok a könnyített verziókat.

Nem kell feltétlen jógtéglát vagy ülőpárnát vásárolnod, otthoni gyakorlásnál egy takaró vagy párna is segítség tud lenni 🙂

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?